Napforduló

 Titkos utakat jár a fény, Veled?

Hiába minden szó,

Lehetetlen Örökkévaló!

Rám talált valami démon, érted ezt?

Fény születik ma újra, suhan az éjben a láng.

S ha felszívja maradék erőm a vágy,

Álruhám alatt könnyet fakaszt a múlt.

Kétszínű ármány az Igaz ellen.

Mellébeszélsz, árva lettél; hazug.

Keresheted a Teremtőt szívekben,

vagy weblapok rikoltó, felugró ablakán.

Általuk látod a hamis Fényt ma is, mert

hirdetik fennen, jelszavuk talány. 

Titkos utadat kell-e járnom? 

Csodáljalak, vagy szeresselek? 

Mátrix-halál.

Változtasd meg a jelszavad!

Másvilág, pogány világ, a nap ma fordul át

Majd naponta lop nekem Fény-csodát.

Titkok íját feszíti fel az életem.

Suhogva száll Feléd!

Látnád az íj idegén remegni,

ha hinnéd az Örökkévalót!

Érzed majd, ha visszarúg.

Kép forrása: pixabay

 

Hasonlat

 Hasonlatot keresek,

a szerelem hasonlatát,

lángoló tűz, izzás, tűzvész éget, 

torok-gombóc és szívdobogás,

gyomortáji lepkék tánca  

köd takarja a szemet

mondják róla, hogy rózsaszín...

trubadúr ének - szentjánosbogár

első látásra - villámcsapás,

vagy lassan hömpölygő patak,

buzgár és örvény, mi elragad

lehet egy forrás, tápláló nedű

de lehet mély kút, mindent elnyelő

fekete lyuk, rejtély, zúgás

a csendből feltörő félrevert harang 

veszélyt jelez, az érzés elemészt 

dübörgő paták zaja

menekülő csordák, a szik szőnyegén

nyomot hagyó földi vágyak sodró sóhaja,

vízesés, zuhatag, ökörnyál a szélben,

táncoló bogár, madarak, vadludak,

bóbiták, lepkék, denevér-szárnycsapás,

méhek zümmögése, hernyó-báb a falon,

édes fűszál-véget rág az idő, 

barlangok karszt-vize csobog,

tiszta tudattal lélegzem, 

s szemedben csillagok, égi kórus,

lomha-áhítat, az orgonahang

ölbe vesz, a zene ringat, álmot

olvaszt ajkunkon a csók 

lázas szenvedély ragad

a test követel, lüktet a vér,

az idő rongyossá tépte a szívem

míg ölelő karodban kerestem 

a szerelem hasonlatát. 

Aprítós

 Emlékszel még? 

A Tejúton, tejbe aprított 

hullócsillagot ettünk reggelire,

és vártuk hogy a tejcsárdában

táncra keljen az este. 

Szerettelek...talán te is szerettél.

Bizonytalan már a múlt, és

sosem volt együtt jövőnk. 

A szád szegletében - egy mosoly -

a csillagpor ottmaradt. 

Mézet kértél, hogy édes

álom legyen az együtt töltött idő. 

A távoli csillagra sosem jutottam el,

nem mehettem és te nem jöhettél. 

Vágyakoztam, vágyakoztál, mert

nekünk csak a tejcsárda jutott 

a Tejúton - épp félúton - 

a csillagod és a Föld között. 

Foto: Tejútrendszer a Böddi-székről nézve. Forrás: turistamagazin.hu

Hányszor hajtott? - glossza

 

Hányszor hajtott?

A pogácsát minden háztartásban ismerik. Sok-sok fajtája van, általában sós csemege, a magyar gasztronómiában tartalmasabb első fogás után, vagy kenyér helyett is adják. Gyakorló háziasszonyként én is gyakran készítek pogácsákat, hol sima vajas vagy kelt tésztát gyúrok és ízesítem. Így születik a kezem alatt a túrós, krumplis,  medvehagymás, sajtos-szezámmagos, káposztás vagy szezonálisan a tepertős pogácsa. A pogácsa sütés csínját-bínját édesanyámtól tanultam, és tőle tudom azt is, hogy a mesékben oly sokszor „hamuban sült” pogácsával feltarisznyázott legény pogácsája igazából a héjában sült krumplit jelenti, amit a tűzhely parazsában sütöttek. Mi is gyakran ettük ezt vacsorára, disznózsírral és sóval hintve. A burgonya héját a kés fokával húztuk le és egy késhegynyi hideg zsírt raktunk a forró pityókára és mielőtt beleharaptunk fújni kellett, hogy ne égesse meg a szánkat. Most is előttem van a kép, ahogy sorban ülünk és a szánktól eltartva fújjuk a forró krumplit a húgommal. Akkor még nem tudtam, hogy ennek az igazi hamuban sült pogácsának az elkészítése sokkal egyszerűbb, mint a tészta gyúrása és hajtogatása. Anyukámtól úgy tanultam, hogy a pogácsák akkor lesznek szépek, ha a tésztát minimum háromszor meghajtjuk, egy-egy hajtogatás között húsz percig pihentetjük. Igen munkás a hajtott pogácsa sütögetés, a kelt tésztából készült pedig még plusz időigényes, az alaptészta hajtogatás előtti kelesztésének várakozása miatt.

Amikor a kisült pogácsák kínálásra kerülnek, a férjem mielőtt beleharapna, kaján mosollyal az orra alatt megkérdezi - Hányszor hajtott? Mert tudod, ha csak kétszer, akkor meg sem kóstolom. És nevetünk. Mindennek az az oka, hogy több mint, harminc évvel ezelőtt együtt indultunk egy mátrai túrára. Vonattal mentünk. Anyukám azt mondta süssek az útra valami harapnivalót. Bevallom, sok kedvem nem volt pogácsázni, és el is csaltam a hajtogatást. Mindössze kétszer hajtottam meg a tésztát, hiszen az is iszonyú sok időmbe telt - minimum negyven perc- a pogácsák bizony nem is lettek mutatósak, de azért kendőbe kötöttem és a hátizsák tetejébe rejtettem. A falunk állomásán szálltam fel a vonatra, amiről az akkor még csak leendő férjem integetett. A peronról először a hátizsákomat adtam fel neki, és ahogy emelte, a felső zseb kinyílt és a kezében maradt a gondosan csomagolt útravaló. A zsákot felrakta a polcra én meg kínáltam, ha már úgyis kiesett az elemózsia kóstolja meg a pogácsát, bár csak kétszer hajtott, szabadkoztam. Fogalma sem volt, hogy ez mit jelent és az a mostani kaján vigyor már akkor is ott volt a bajusza alatt. A pogácsa, annak ellenére, hogy csak kétszer hajtott volt, Budapestig elfogyott. A mátrai nyaralás alatt szalonnát nyársaltunk, és még igazi hamuban sültet is készítettünk a tűzrakóhely parazsában. A kenyeremre és a parázsban sült pityókára szalonnazsírt csepegtetett, és együtt fújtuk, mielőtt beleharaptunk. Arra már nem emlékszem, hogy a hamuban sült, vagy a csókja égetett-e jobban. Mindenesetre a következő évben már, házasokként jártuk újra a Mátrát, a hátizsákunkban pogácsával.

Foto: 1990 Mátraháza

Kunságom

Úgy nőttem fel én, Pilis lágy ölén,
hogy bennem a róna homokja lapult.
Örömmel eszméltem, mikor körém
forgószél kavarta homok szabadult.

Felnőttem én, a konok, kun leány,
róna virága, szívós, erős, inas.
Karjába zárt tört hegyek derekán,
lettem idővel, szilaj könnyűlovas.

S bár életem néha szikes-homok,
paripás népem vére, bennem buzog.
Tisztán tartott lelkem olyan konok,
mint hajdan élt őseim, a nagy-kunok.

Idén is lesz karácsony

 „Ha a miniszternek igaza lesz, idén lőttek a karácsonynak.” – olvasom egy internetes oldal főcímében. Arra reagálnak így, hogy Kásler miniszter a pandémia tetőzését december végére és január elejére teszi. Üzenni szeretném mindenkinek: A karácsony az KARÁCSONY marad, a naptárból nem törlik, az adventi időszak a várakozás időszaka. A szívekben karácsony lesz, az emberek meg fogják ölelni egymást, és nem tilthatják meg, hogy a család együtt legyen. A karácsonyfa alatt pedig nem maszk lesz az ajándék, hiába hív erre a marketing. És lesz adventi gyertyagyújtás és lesz forralt bor, és mézeskalács és mákos bejgli és gyümölcskenyér és az otthon melegébe nem fog beleszólni a vírustól való félelem. És karácsonykor ott lesz a születés, a remény, és ha velünk lesz a halál is nem félünk tőle, el fogunk menni a temetőbe, hogy gyertyát gyújtsunk karácsony ünnepén is a halottjainknak. A halottaknak, akiktől halottunk ezer történetet a pandémia előtti időkről, a múlt nehézségeiről. Karácsonykor felidézhetem nagyapám doni történeteit, nagyanyám elbeszéléseit a Rákosi éra nehézségeiről, amikor karácsonykor nem tilthatták meg, hogy angyal szálljon a kis házra, hol öt kisgyereket nevelt a mama egyedül, mert „málenkij robot” volt a frontról hazatért családfő jussa. Túléltek háborúkat, forradalmat. Éheztek, sírtak, vártak. A mindennapok nehézsége, a kemény munka, kéreggel borította kezük, de a várakozás örömében az angyal vigyázott rájuk és a karácsonynak soha nem „lőttek”. Kérlek benneteket, hogy ne gondoljatok úgy a karácsonyra, amit elvehetnek tőletek. Mert ugyan mit is vehetnek el; a csillogó vásárokat, a tömegcikké vált karácsony frázisát? A karácsony nem lehet veszteség, a karácsony a szívekben van, a tiédben az enyémben és mindenkiében aki hiszi a csodát.

A vírustól függetlenül; IDÉN IS LESZ KARÁCSONY!

Karácsony vagyok

Karácsony vagyok
Te legyél a gyertya
A fényednél írva
Lelkem dalol ma
"Mennyből az angyal"
Szívekbe lop
Biz' én ott maradok
Karácsony vagyok (Deák Mária 2018)

A fotó 2019 adventi időszakában készült.

A cipős dobozom

A cipős-doboz akciók évek óta elterjedtek és így karácsony táján egyre több cipős-doboz akcióról értesülhetünk, amik adományozásra hívnak mindannyiunkat. Én is szívesen csatlakozom ezekhez a felhívásokhoz, hiszen egy cipődoboznyi adományt nem nehéz felajánlanom. Most mégsem az adománygyűjtő cipős doboz felhívást akarom népszerűsíteni, hanem bemutatom nektek az én szeretet-dobozomat, ami évek óta telik a szívemnek nagyon kedves apró ajándékokkal. Minden pici kis tárgy egy emlék, egy történet, egy jó ember, egy kolléga vagy barát figyelmes ajándéka. Amiket praktikusan egy cipős dobozba gyűjtök. Vannak itt angyalkák, hógömbök, rénszarvas figurák, télapók és mikulások, bögrécskék és gyertyák és nem csak a karácsonyhoz köthető ajándékok, hűtőmágnes (amiről már leesett a mágnes), képkeret, jó-kolléga mézeskalácsszív, no és üdvözlő képeslapok, saját kézzel készített hímzett, horgolt, vagy egyéb módon bütykölt ajándéktárgyak. Olyan tárgyak, amiket nem veszek elő minden nap, de ilyenkor a karácsonyi készülődésben mindig lekerül a polcról az én cipős dobozom és sorra veszem elő a kis tárgyakat, minden évben új szerepet találva nekik. Hol az ajtódíszbe álmodom, hol az adventi koszorút díszítik, színes szalagra fűzve ablakba lógatom vagy egyszerűen a karácsonyfát fogják díszíteni. A szeretet-doboz felnyitásához csend és idő kell. A csend a legfontosabb, hogy a kézbe vett kicsi tárgy emléke a csendben életre keljen, hogy néha utat engedjen a csend a könnyeknek, hiszen van már olyan kedves gyöngyfűzött angyalom, akinek a készítője már csak az égből figyeli barátnője csendes készülődését. „Nézz, nézz, nézz az ég felé!” – hallom ilyenkor a csendben a dalt, amit annyira szeretett. Aztán mind jön a többi emlék, és a nevek, barátok, kollégák, az életem részei voltak vagy még ma is azok. Ők, akik valamikor, valamilyen módon gondoltak rám, amikor megvették, elkészítették a kedves kis tárgyat, amivel megleptek egyszer, és látták csillogni a szemem, mert mindig megérintettek. A csendben kirakott kicsiny tárgyak mellett, simítom a személyes üzeneteket rejtő képeslapokat, a csokipapírok sztaniolját, és közben rátok gondolok: Erika, Jóska, Adri, Anna, Kriszti, Misi, Niki, Éva, Zoli, Évi, Vera, Judit, Ildi, Valcsi, Timi, Erzsike, Zsuzsi, Adrienn, Gábor, Ági, Zoltán, Ádám, Miklós, Marcsi, Andris, Andi, Andika, Eszter, Erzsó, Móni, Merci…a teljesség igénye nélkül, mint az adventi naptárat, úgy nyitogatom az emlékeim.

Áldott adventi készülődést kívánok mindenkinek!

Hiába vártak

 

Karácsony este izzott a chatszoba

Hiába vártak, Te nem jöttél haza

Virtuális térben enyhül a magány

Ölelés repül a szmájlik sóhaján

Ünnep díszén, szívedben ült a bánat

Tudod szeretnek, mindig hazavárnak

Idegen országban gyullad a gyertya

Kellemes ünnepen, mosolyok kínja

Templomi orgonán csendül a zsoltár

Imádság sóhaján, téged hazavár

Áldott ünnepnek, terített asztala

- Térj haza! - szólít harangok érc dala

A Karácsony könnye

 

A világ máglyát rakott köréd,

aranyban s zöldben izzó harag

állj meg, állj meg!

Tűzvész emészt,

s oly szép az áldozat.

Vándor-csillagon érkezett

fény koszorúzza

az elveszett hitet.

Pásztorok dala kísér,

hol lehelet fűti a jászolt,

s hódolnak neked hatalmasok.

A csillag útja véget ér,

újszülött ajkán

sírásra fakadt remény

hirdeti: A tűzvészt

Karácsony könnye oltja el.

Madárdal

Tavaszi hajnal, harsog a kertem
a csőrét nyitja ezer madár.
Bajuszos sármány, berki poszáta
és a csicsörke hangja dalár.

Búbos pacsirta fújja a nótát,
cigánycsuk hangját viszi a szél. 
Akácfa törzsén csuszka dalolja,
csóka kiáltja, elmúlt a tél.

Csilpcsalpfüzike - ki hallott róla -
olyan madarat nem láttam még.
Mindig azt hittem, ilyen vircsaftot
nem csaphat más itt, csak a veréb.

Zöld küllő messze, nem jön kertembe
kopácsolása szellőre ül.
Trillázó tollas, kis fülemüle
dallamos hangján, lelkem derül.

Erdei cankó, no és a szajkó
balkáni gerle, lépegető.
Tavaszi reggel, szívem vidítja
ékes barázdabillegető.

2020.03.27. 

Fohász

Bús fájdalom marja lelkem
fodorlatnak árja
búval vetett, bút aratott
szívemet bezárja.

Újra zihál,csak azért is
eke rúdját tartja
hazám földjét, drága földjét
gyűlölettel szántja.

És az ármány sötét kútja
vérszínűvé válva,
megöntözi a lelkeket
félelemmel szállva.

Hazátlanok Júdás pénzen
veszik meg Hazánkat,
a jövőnket sírba döntve
árulják a múltat.

Haj Istenem, Mindenható
hadd maradjunk állva!
Segíts nekünk! Maradj velünk!
ítéletre várva.

És ha majd a bűnös szolga
kegyelemért térdel,
ne feledd el, ők álltak itt
egyenes gerinccel.