2022. január 6., csütörtök

Vízkereszt, Befana és fekete macska meséje

Január hatodika van ma. Vízkereszt ünnepét a karácsonyi ünnepkör befejezésének tartják. Ezen a napon látogatták meg a napkeleti bölcsek a gyermek Jézust. A betlehemi csillag vezette őket a jászolhoz. Egy legenda szerint a három napkeleti bölcs megszállt egy asszonynál, akit La Befanának hívtak. Reggel amikor a "Háromkirályok"  hívták, tartson velük az újszölötthöz. Ebből a legendából eredt az az olasz mese, hogy ezen a napon a jó boszorkány meglátogatja a gyerekeket és ajándékot ad nekik. La Befana a hívásra nem tartott a bölcsekkel, mert még be akarta fejezni a házimunkát - ki kellett seperni a házat - de később utánuk eredt. Azóta is  Jézust keresve házról-házra repül  és ahol kisgyermeket talál, ott a kéményen leereszkedve a kandallón keresztül édességet hagy ajándékba, a kihelyezett harisnyákba. Mivel jó háziasszony hírében áll a jó Befana ahová betér ki is takarít, felsöpri a padlót. Az olaszok azt tartják, hogy La Befana seprűje elsöpri az ünnepet és visszatérhetünk a hétköznapokhoz. Nálunk nem terjedt el ez a szokás és kevesen ismerik. Tartozik a Befana történetéhez egy másik legenda is, mely nem ajándékozásról és nem a takarításról szól, hanem Befana  macskájáról. Befana macskája, nagyon unatkozott és ezért egyszer elbújt az ajándékokat rejtő táskában és elkísérte a boszorkányt a körútjára. A macska fészkelődésétől kinyílt a bőrönd és kirepült egy kisgyermeknek szánt ajándék. Befana nagyon szomorú volt, még sohasem történt ilyen az évszázados utazásai alatt, hogy az ajándék elveszett. Nem maradhat ajándék nélkül egy gyermek sem.

 - Valamit adnom kell ennek a gyermeknek, hát édes cicusom te leszel az ajándék. - mondta, és a cicát küldte le a kandallón. Azóta barátai a cicák a gyermekeknek. A fekete cicák pedig annak a régi ajándék macskának a leszármazottjai, akit a kandalló koromja festett feketére. A fekete macskák pedig ezért hoznak szerencsét mindenkinek, mert egy varázslatos éjszaka ajándékának örökségeként valóra váltják az álmaitokat. (A mesét én is úgy olvastam, de ne vádoljatok plagizálással, a legendák szájról szájra terjednek, igazi fordítást sehol sem találtam.) 

Álom
Itt van a tündér, szárnya ma hint éj fényjeleket, míg
küszködik itt múlt és a jelen, csillagnevető víg
éjszaka leplén fújja a szemcsét, porzik az égbolt.
Szálldos a tegnap, míg vele fénylőn táncol a régvolt.
Illan az álom, még ma kiseprem, múlt pora reppen.
Hold teli fénylő udvara tisztán tűnt idejében,
Vén banya hintáz, hajlik a sarló, fél a boszorkány.
Izzik az ármány, csillagos égen kel fel az orkán.
Hűlt helye holdnak, tiszta az udvar, szép ma az álmom.
Rebben a tündér, éje ma édes, méze a számon. (Deák Mária 2016. április)
Foto: 2021. december Pilisszentlélek - amint megláttam a fekete macskát a kandalló előtt, tudtam, hogy Befana macskájának leszármazottjával találkoztam. No de azt mégsem mondhattam el ott, hát most leírtam nektek.



2021. december 31., péntek

Róna, miért hívod a lelkem?

 Róna, miért hívod a lelkem?


Felnevelt a Pilis, ölel Gerecse,
Szívemet mégis az Alföld tölti be.
Róna, mondd csak, miért hívod a lelkem?
Hiszen Tőled már oly távol születtem.

Hazamenni mégis én csak hozzád vágyom,
Szemem pillantását száguldani látom.
Nem tör rám sem bánat, sem a szerelem, jaj,
messze légben szállhat lelkemből kelt sóhaj.

Körbevesznek engem sziklás hegygerincek,
Hatalmas tölgyesek, fenyők integetnek.
Konyhám ablaka is - sokan hogy irigylik! -
kiserdőre nézve, egy bús hegyre nyílik.

Hegyen túl nem tud repülni bánatom,
visszajön hozzám keserű sóhajom.
Álmomban, haj, de sokszor látom, amint
napfény mosolyán, egy felhő rám tekint...

Pusztában a lábam, földet alig éri.
Futva, kitárt karral akarok ölelni.
Nagy boldogságomban, mikor felébredek,
Előttem, már megint, csak bérc és meredek.

Kun vérem hajt talán?
Ki tudja, s ki mondja meg?
Mi ez az érzés, mi a lelkem hívja?
Miért a szívemnek ilyen honvágy búja?

Kisúj határában, egy régi nyáron,
Már láttam magam, ott az árokparton.
Én voltam az a nő, most bizton látom,
Bolondnak nézhetsz, drága jó barátom.

Néztem, ahogy az az asszony kötényét megrázta,
messze hangzott, elért hozzám hangos kacagása.
Kislányként talált rám bezárt lelkének sóhaja,
sajgó, szerelmes szívének keserű bánata.

Füzek között álltam, intettem magamnak.
Hallottam a hangját múlt s jövő sóhajnak.
De közben feltámadt a boszorkány szele,
Kézen fogott anyám, s mentünk hazafele.

Foto: 2021. augusztusában Kisújszállás Kumánia előtt. 

#kumánia 



Szik és délibáb

 Szik és délibáb


Szemeimben feszül a bánat,
könnyet fakasztana ha hagynám.
Mélybarna tekintetem rejti
a vágyat, hogy asszonyod legyek.

Lehet, egyszer talán, míg várat
az idő, a hegyekben rekedt
lelkem dalolva száll utánad.
Félek hiába, a szik szárad.

A föld kemény öléből nálad
eredt repedezett fájdalom
délibábot vetít, homokot
hord a szél és kísért az árnyad.

A puszta erejét magamba
szívom, ha hozzád megyek haza.
A szik repedt sebét áztatom,
sáros, szerelmes nászágyadon.

Lopott idő, rám borul a pír,
az őszi fény kísért, becéző
szép szavak, glória alatt ül
a vágy, remél; asszonyod leszek.

2020. szeptember

2020. december 27., vasárnap

Napforduló

 Titkos utakat jár a fény, Veled?

Hiába minden szó,

Lehetetlen Örökkévaló!


Rám talált valami démon, érted ezt?

Fény születik ma újra, suhan az éjben a láng.

S ha felszívja maradék erőm a vágy,

Álruhám alatt könnyet fakaszt a múlt.

Kétszínű ármány az Igaz ellen.


Mellébeszélsz, árva lettél; hazug.

Keresheted a Teremtőt szívekben,

vagy weblapok rikoltó, felugró ablakán.

Általuk látod a hamis Fényt ma is, mert

hirdetik fennen, jelszavuk talány. 


Titkos utadat kell-e járnom? 

Csodáljalak, vagy szeresselek? 

Mátrix-halál.

Változtasd meg a jelszavad!


Másvilág, pogány világ, a nap ma fordul át

Majd naponta lop nekem Fény-csodát.

Titkok íját feszíti fel az életem.

Suhogva száll Feléd!


Látnád az íj idegén remegni,

ha hinnéd az Örökkévalót!

Érzed majd, ha visszarúg.


Kép forrása: pixabay

 




Hasonlat

 Hasonlatot keresek,

a szerelem hasonlatát,

lángoló tűz, izzás, tűzvész éget, 

torok-gombóc és szívdobogás,

gyomortáji lepkék tánca  

köd takarja a szemet

mondják róla, hogy rózsaszín...

trubadúr ének - szentjánosbogár

első látásra - villámcsapás,

vagy lassan hömpölygő patak,

buzgár és örvény, mi elragad

lehet egy forrás, tápláló nedű

de lehet mély kút, mindent elnyelő

fekete lyuk, rejtély, zúgás

a csendből feltörő félrevert harang 

veszélyt jelez, az érzés elemészt 

dübörgő paták zaja

menekülő csordák, a szik szőnyegén

nyomot hagyó földi vágyak sodró sóhaja,

vízesés, zuhatag, ökörnyál a szélben,

táncoló bogár, madarak, vadludak,

bóbiták, lepkék, denevér-szárnycsapás,

méhek zümmögése, hernyó-báb a falon,

édes fűszál-véget rág az idő, 

barlangok karszt-vize csobog,

tiszta tudattal lélegzem, 

s szemedben csillagok, égi kórus,

lomha-áhítat, az orgonahang

ölbe vesz, a zene ringat, álmot

olvaszt ajkunkon a csók 

lázas szenvedély ragad

a test követel, lüktet a vér,

az idő rongyossá tépte a szívem

míg ölelő karodban kerestem 

a szerelem hasonlatát. 



Aprítós

 Emlékszel még? 

A Tejúton, tejbe aprított 

hullócsillagot ettünk reggelire,

és vártuk hogy a tejcsárdában

táncra keljen az este. 

Szerettelek...talán te is szerettél.

Bizonytalan már a múlt, és

sosem volt együtt jövőnk. 

A szád szegletében - egy mosoly -

a csillagpor ottmaradt. 

Mézet kértél, hogy édes

álom legyen az együtt töltött idő. 

A távoli csillagra sosem jutottam el,

nem mehettem és te nem jöhettél. 

Vágyakoztam, vágyakoztál, mert

nekünk csak a tejcsárda jutott 

a Tejúton - épp félúton - 

a csillagod és a Föld között. 

Foto: Tejútrendszer a Böddi-székről nézve. Forrás: turistamagazin.hu



2020. december 21., hétfő

Hányszor hajtott? - glossza

 

Hányszor hajtott?

A pogácsát minden háztartásban ismerik. Sok-sok fajtája van, általában sós csemege, a magyar gasztronómiában tartalmasabb első fogás után, vagy kenyér helyett is adják. Gyakorló háziasszonyként én is gyakran készítek pogácsákat, hol sima vajas vagy kelt tésztát gyúrok és ízesítem. Így születik a kezem alatt a túrós, krumplis,  medvehagymás, sajtos-szezámmagos, káposztás vagy szezonálisan a tepertős pogácsa. A pogácsa sütés csínját-bínját édesanyámtól tanultam, és tőle tudom azt is, hogy a mesékben oly sokszor „hamuban sült” pogácsával feltarisznyázott legény pogácsája igazából a héjában sült krumplit jelenti, amit a tűzhely parazsában sütöttek. Mi is gyakran ettük ezt vacsorára, disznózsírral és sóval hintve. A burgonya héját a kés fokával húztuk le és egy késhegynyi hideg zsírt raktunk a forró pityókára és mielőtt beleharaptunk fújni kellett, hogy ne égesse meg a szánkat. Most is előttem van a kép, ahogy sorban ülünk és a szánktól eltartva fújjuk a forró krumplit a húgommal. Akkor még nem tudtam, hogy ennek az igazi hamuban sült pogácsának az elkészítése sokkal egyszerűbb, mint a tészta gyúrása és hajtogatása. Anyukámtól úgy tanultam, hogy a pogácsák akkor lesznek szépek, ha a tésztát minimum háromszor meghajtjuk, egy-egy hajtogatás között húsz percig pihentetjük. Igen munkás a hajtott pogácsa sütögetés, a kelt tésztából készült pedig még plusz időigényes, az alaptészta hajtogatás előtti kelesztésének várakozása miatt.

Amikor a kisült pogácsák kínálásra kerülnek, a férjem mielőtt beleharapna, kaján mosollyal az orra alatt megkérdezi - Hányszor hajtott? Mert tudod, ha csak kétszer, akkor meg sem kóstolom. És nevetünk. Mindennek az az oka, hogy több mint, harminc évvel ezelőtt együtt indultunk egy mátrai túrára. Vonattal mentünk. Anyukám azt mondta süssek az útra valami harapnivalót. Bevallom, sok kedvem nem volt pogácsázni, és el is csaltam a hajtogatást. Mindössze kétszer hajtottam meg a tésztát, hiszen az is iszonyú sok időmbe telt - minimum negyven perc- a pogácsák bizony nem is lettek mutatósak, de azért kendőbe kötöttem és a hátizsák tetejébe rejtettem. A falunk állomásán szálltam fel a vonatra, amiről az akkor még csak leendő férjem integetett. A peronról először a hátizsákomat adtam fel neki, és ahogy emelte, a felső zseb kinyílt és a kezében maradt a gondosan csomagolt útravaló. A zsákot felrakta a polcra én meg kínáltam, ha már úgyis kiesett az elemózsia kóstolja meg a pogácsát, bár csak kétszer hajtott, szabadkoztam. Fogalma sem volt, hogy ez mit jelent és az a mostani kaján vigyor már akkor is ott volt a bajusza alatt. A pogácsa, annak ellenére, hogy csak kétszer hajtott volt, Budapestig elfogyott. A mátrai nyaralás alatt szalonnát nyársaltunk, és még igazi hamuban sültet is készítettünk a tűzrakóhely parazsában. A kenyeremre és a parázsban sült pityókára szalonnazsírt csepegtetett, és együtt fújtuk, mielőtt beleharaptunk. Arra már nem emlékszem, hogy a hamuban sült, vagy a csókja égetett-e jobban. Mindenesetre a következő évben már, házasokként jártuk újra a Mátrát, a hátizsákunkban pogácsával.

Foto: 1990 Mátraháza




Kunságom

Úgy nőttem fel én, Pilis lágy ölén,
hogy bennem a róna homokja lapult.
Örömmel eszméltem, mikor körém
forgószél kavarta homok szabadult.

Felnőttem én, a konok, kun leány,
róna virága, szívós, erős, inas.
Karjába zárt tört hegyek derekán,
lettem idővel, szilaj könnyűlovas.

S bár életem néha szikes-homok,
paripás népem vére, bennem buzog.
Tisztán tartott lelkem olyan konok,
mint hajdan élt őseim, a nagy-kunok.




Idén is lesz karácsony

 „Ha a miniszternek igaza lesz, idén lőttek a karácsonynak.” – olvasom egy internetes oldal főcímében. Arra reagálnak így, hogy Kásler miniszter a pandémia tetőzését december végére és január elejére teszi. Üzenni szeretném mindenkinek: A karácsony az KARÁCSONY marad, a naptárból nem törlik, az adventi időszak a várakozás időszaka. A szívekben karácsony lesz, az emberek meg fogják ölelni egymást, és nem tilthatják meg, hogy a család együtt legyen. A karácsonyfa alatt pedig nem maszk lesz az ajándék, hiába hív erre a marketing. És lesz adventi gyertyagyújtás és lesz forralt bor, és mézeskalács és mákos bejgli és gyümölcskenyér és az otthon melegébe nem fog beleszólni a vírustól való félelem. És karácsonykor ott lesz a születés, a remény, és ha velünk lesz a halál is nem félünk tőle, el fogunk menni a temetőbe, hogy gyertyát gyújtsunk karácsony ünnepén is a halottjainknak. A halottaknak, akiktől halottunk ezer történetet a pandémia előtti időkről, a múlt nehézségeiről. Karácsonykor felidézhetem nagyapám doni történeteit, nagyanyám elbeszéléseit a Rákosi éra nehézségeiről, amikor karácsonykor nem tilthatták meg, hogy angyal szálljon a kis házra, hol öt kisgyereket nevelt a mama egyedül, mert „málenkij robot” volt a frontról hazatért családfő jussa. Túléltek háborúkat, forradalmat. Éheztek, sírtak, vártak. A mindennapok nehézsége, a kemény munka, kéreggel borította kezük, de a várakozás örömében az angyal vigyázott rájuk és a karácsonynak soha nem „lőttek”. Kérlek benneteket, hogy ne gondoljatok úgy a karácsonyra, amit elvehetnek tőletek. Mert ugyan mit is vehetnek el; a csillogó vásárokat, a tömegcikké vált karácsony frázisát? A karácsony nem lehet veszteség, a karácsony a szívekben van, a tiédben az enyémben és mindenkiében aki hiszi a csodát.

A vírustól függetlenül; IDÉN IS LESZ KARÁCSONY!

Karácsony vagyok

Karácsony vagyok
Te legyél a gyertya
A fényednél írva
Lelkem dalol ma
"Mennyből az angyal"
Szívekbe lop
Biz' én ott maradok
Karácsony vagyok (Deák Mária 2018)

A fotó 2019 adventi időszakában készült.



A cipős dobozom

A cipős-doboz akciók évek óta elterjedtek és így karácsony táján egyre több cipős-doboz akcióról értesülhetünk, amik adományozásra hívnak mindannyiunkat. Én is szívesen csatlakozom ezekhez a felhívásokhoz, hiszen egy cipődoboznyi adományt nem nehéz felajánlanom. Most mégsem az adománygyűjtő cipős doboz felhívást akarom népszerűsíteni, hanem bemutatom nektek az én szeretet-dobozomat, ami évek óta telik a szívemnek nagyon kedves apró ajándékokkal. Minden pici kis tárgy egy emlék, egy történet, egy jó ember, egy kolléga vagy barát figyelmes ajándéka. Amiket praktikusan egy cipős dobozba gyűjtök. Vannak itt angyalkák, hógömbök, rénszarvas figurák, télapók és mikulások, bögrécskék és gyertyák és nem csak a karácsonyhoz köthető ajándékok, hűtőmágnes (amiről már leesett a mágnes), képkeret, jó-kolléga mézeskalácsszív, no és üdvözlő képeslapok, saját kézzel készített hímzett, horgolt, vagy egyéb módon bütykölt ajándéktárgyak. Olyan tárgyak, amiket nem veszek elő minden nap, de ilyenkor a karácsonyi készülődésben mindig lekerül a polcról az én cipős dobozom és sorra veszem elő a kis tárgyakat, minden évben új szerepet találva nekik. Hol az ajtódíszbe álmodom, hol az adventi koszorút díszítik, színes szalagra fűzve ablakba lógatom vagy egyszerűen a karácsonyfát fogják díszíteni. A szeretet-doboz felnyitásához csend és idő kell. A csend a legfontosabb, hogy a kézbe vett kicsi tárgy emléke a csendben életre keljen, hogy néha utat engedjen a csend a könnyeknek, hiszen van már olyan kedves gyöngyfűzött angyalom, akinek a készítője már csak az égből figyeli barátnője csendes készülődését. „Nézz, nézz, nézz az ég felé!” – hallom ilyenkor a csendben a dalt, amit annyira szeretett. Aztán mind jön a többi emlék, és a nevek, barátok, kollégák, az életem részei voltak vagy még ma is azok. Ők, akik valamikor, valamilyen módon gondoltak rám, amikor megvették, elkészítették a kedves kis tárgyat, amivel megleptek egyszer, és látták csillogni a szemem, mert mindig megérintettek. A csendben kirakott kicsiny tárgyak mellett, simítom a személyes üzeneteket rejtő képeslapokat, a csokipapírok sztaniolját, és közben rátok gondolok: Erika, Jóska, Adri, Anna, Kriszti, Misi, Niki, Éva, Zoli, Évi, Vera, Judit, Ildi, Valcsi, Timi, Erzsike, Zsuzsi, Adrienn, Gábor, Ági, Zoltán, Ádám, Miklós, Marcsi, Andris, Andi, Andika, Eszter, Erzsó, Móni, Merci…a teljesség igénye nélkül, mint az adventi naptárat, úgy nyitogatom az emlékeim.

Áldott adventi készülődést kívánok mindenkinek!



Hiába vártak

 

Karácsony este izzott a chatszoba
Hiába vártak, Te nem jöttél haza
Virtuális térben enyhül a magány
Ölelés repül a szmájlik sóhaján
Ünnep díszén, szívedben ült a bánat
Tudod szeretnek, mindig hazavárnak
Idegen országban gyullad a gyertya
Kellemes ünnepen, mosolyok kínja
Templomi orgonán csendül a zsoltár
Imádság sóhaján, téged hazavár
Áldott ünnepnek, terített asztala
- Térj haza! - szólít harangok érc dala



A Líra webáruházban rendelhető köteteim

A Líra webáruházban rendelhető köteteim

A kötet címére kattintva a Líra webáruház linkjén rendelhető Tündérlaba Kötöny vére Köszönöm a megtisztelő figyelmet!