Téged akarlak

Perzselőn, a fényparipán ha vágtat...
a múlt utánad, elfog és itt átad
a mának, szívedben szomjazva sóhajt.
Most ide ér majd.

Ajka csókja pirkad, igéz a teste.
Napfogyatkozás. Vele szép az este.
Hangtalan, ha omlik az éjsötét fal.
Szádon a hajnal.

Rózsa szirmán kel fel, igéz a reggel.
Üdvösség az élet, tele van fénnyel.
Balzsama csóknak, újra visszakaplak.
Tűzbe borítlak.

Lángoló idő, száguld utánam. Te
vagy a vágyam, múlt édes ítélete.
Régvolt vigyázta, és őrizte az ég.
Mondd mit akarsz még?

Csüngök ajkadon, tűzárban ver a víz.
Áldozat oltárodon leszek a dísz.
Magadba fogadsz-e, szép zűrzavarnak?
Téged akarlak.

Most ide ér majd,
Szádon a hajnal
Tűzbe borítlak.
Mondd mit akarsz még?
Téged akarlak.

Tudod-e, hogy mit nem tud az okostelefon?

Ha úgy érzed nélküle már
soha többet nem élhetsz.
Elmesélem, milyen az ha
bűvöletből felébredsz.

Először is - elmondom ha
elengedi a kezem -
Nem szereti a tenyerem
csak a puha ujjbegyem.


Az ujjammal varázsolok
Internetről csodákat.
Megmondja a menetrendet
ha a vonat megvárat.


De bizony a megállóba
biztonsággal nem kísér.
Veszélyes is, ha a szemem
rajta tartva evickél.


A zebránál az anyukám
fogja meg az én kezem.
A telefon a táskában
biztonsággal kísérjen.


Ha utazol jó társ lehet
elűzi az unalmat.
Virtuális játékai
időt töltő nyugalmad.


Időt töltő? Időt rabló!
Hogy már észre sem veszed -
Az ég kékje az ablakból
feléd hogyan integet.


Nem mássza meg a nagy hegyet,
nem szed neked virágot.
Síkképernyőn hozza eléd
de csak a vélt világot.


Tapasztalni, hogy a szellő
a hajadat borzolja.
Megélni, hogy a napsugár
az arcodat simítja.


A táskába nem pakol be,
és nem készít szendvicset.
Nem viszi a hátizsákod,
nem köti be cipődet.


Nem keresi meg a párját
az elveszett zokninak.
Alkalmazás receptekkel
megárthat a világnak.


Megismered meglásd hamar,
ha a recept valódi.
Megkóstolni, megízlelni,
az illatát érezni.


Meghallani, hogy a madár
milyen szépen énekel.
Hogy a tóban a nád között
ring a csónak, útra kel.


Hangrögzítő, telefonon
jó találmány, sőt remek.
Gombnyomásra elindítva
anya hangján mesélhet.


Hozzá bújni viszont nem megy,
betakarni sem tudott.
Elveszett az érintése
jóéjtpuszit sem adott.


A hatodik érzékszerv lett
a jó okostelefon.
Okos ember azt is tudja
találmánya nagy haszon.


Sokat segít, jó hogy ha van
rajta sokat csevegek.
Bűbájától elszakadni
próbáljunk meg gyerekek.

Mese az elveszett wifiről

Vendégségbe jött ma hozzánk

 egy városi kisgyerek.

 Táblagépét szorongatva

 - Nincsen wifi? - pityereg.

 

- Gyere velem édes lelkem!

 Kézen fogom s vezetem.

 Egy életem, egy halálom,

 én a wifit meglelem.

 

 Kezét nyújtja, mosoly ragyog

- Vajon hová bújhatott?

 Huncut wifit a nyúlólban,

 bizony mondom, elkapod.

 

 Közben Buksi is előjön

 üdvözli a vendéget.

 Farkcsóválva vakkant kettőt,

 bárányunk is felbéget.

 

 Táblagépét nyújtja felém

 - Ugye kicsit megfogod?

 Biz a kezem elengedte,

 Buksi után úgy futott.

 

 Kertvégéig meg sem álltak

 a kiskapu nyitva áll.

 Rózsaszínű kis nyuszi orr,

 a rácson át kandikál.

 

 Csöpp kis keze óvatosan,

 simogatni megtanul.

 Selyemszőrű pici nyuszi,

 az ölében meglapul.

 

 Hangos szóval szól a kakas

- tyúkudvarban ő a sztár -

 - Kukuríkú itt a wifi!

 A gyereknek nem kell már.

 

 Boldogságtól kipirulva

 a kisnyulat letette.

 Tojást szedni, de jó móka

 így a wifit feledte.

 

Darát szór a csibék elé

 a kotlóssal beszélget.

 Friss vizet ad a báránynak,

 nem kell már az Internet.

 

 Konyhakertet is bejárja

 répát szed a nyulaknak.

 A megmosott csemegéből

 velük együtt ropogtat.

 

 Táblagépe árván marad

 de a gyerek nem szánja.

 Simogatni jobb a nyuszit

 és a tablet sem bánja.



Valaki vár

Habzanak már a felhők, az úton
pocséta marad, s földbe vájt kátyúban
kacagva, zápor veri fel a port,...
víztükör csillan, kacsint az ég felé.

Tavasz jön újra, és a szív zenél
apró, lüktető ütemre ver, zörej
az érfalon dobog, éled a vágy
ösztönök, új nász, vonzás, valami hív.


A rét virul, lábad alatt virág,
izgága bokrétát köt a szenvedély
melledre tűzi a remény fájó
ékszerét és a föld savanyú szagát.


Talán idén rád talál, talán a szél
viszi majd híredet, a fellegek
felett sóhaj, rebegve száll, szeretni
hív a kikelet, halld - valaki vár.


(Alcíme lehet: Rímtelen tavasz 😉)
Deák Mária