Úgy nőttem fel én, Pilis lágy ölén,
hogy bennem a róna homokja lapult.
Örömmel eszméltem, mikor körém
forgószél kavarta homok szabadult.
Felnőttem én, a konok, kun leány,
róna virága, szívós, erős, inas.
Karjába zárt tört hegyek derekán,
lettem idővel, szilaj könnyűlovas.
S bár életem néha szikes-homok,
paripás népem vére, bennem buzog.
Tisztán tartott lelkem olyan konok,
mint hajdan élt őseim, a nagy-kunok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése