Fohász

Bús fájdalom marja lelkem
fodorlatnak árja
búval vetett, bút aratott
szívemet bezárja.

Újra zihál,csak azért is
eke rúdját tartja
hazám földjét, drága földjét
gyűlölettel szántja.

És az ármány sötét kútja
vérszínűvé válva,
megöntözi a lelkeket
félelemmel szállva.

Hazátlanok Júdás pénzen
veszik meg Hazánkat,
a jövőnket sírba döntve
árulják a múltat.

Haj Istenem, Mindenható
hadd maradjunk állva!
Segíts nekünk! Maradj velünk!
ítéletre várva.

És ha majd a bűnös szolga
kegyelemért térdel,
ne feledd el, ők álltak itt
egyenes gerinccel.