Szeged

Titok hozott a napfény városába

A nap tüzében újjászületni

Életem delén, szívem csodákra vár
A Tisza-part csendjével betelni

Hol köszönt az ősz, és bíbort fest a nyár

Ragyogó csoda, öröklét csillaga

Röpke gondolat száll a víz felett.

Álmot perelt, hol zúdult a vén Tisza

S párába burkolt harmatot szedett

Rímekkel bolyongó lelkek mítosza.

Szemembe könny szökik, zsendülő magány

Mint, smaragd ragyog, köszönt a hajnal

Emlék, dejá vu szárnyán kel fel a nap

Bús titkokat lehel színarannyal

Az elmúlás visszatér - suttog a hab.

Ihlető

"Érzem, hogy az öreg Tisza felett
 Az örök élet csillaga remeg."
                                  Juhász Gyula Szeged