Tűhegyes napokon

Lásd, villám cikáz itt, napsugár tűhegyen,
Ezernyi naptű szúrása most gyújtja meg
Vágyakban tört testünk, izzó és végtelen
Szenvedély hevében, forró ölelésben
Tüzet tápláló ajkaid érintésén
Teljesedik az áldott átok szerelme,
Kielégült gyönyör lángja emészt.
Vigyázz! Ha bennem gyújtod, velem égsz.
Szabadíts fel! Mégsem!
Kínlódva téged ölelni
Vágyak gyötrelmein tönkremenni
Akarom!
Tűhegyes napokon
Lehessek veled,
Mérgező lélek delírium
Gyógyítani kellesz nekem!
Kéj remegéseim utórezgésein
mint égi hangszeren,
játssz újra testemen,
Hisz villám cikáz itt, napsugár tűhegyen.

Az ihlető:
(...égető csókú és tűzforró szerelmű tűhegyes napsugarakban én ölellek, én csókollak, én akarlak égetni.'' Idézet Latinovits Zoltán Ruttkay Évához írt leveléből 1966)
Kép forrása: szinhaz.hu