merengett a valóságon.
Felébredtem
elengedtem
nem is értem, miért nem bánom.
Az ágyamon ült az ármány,
érkezett a szelek szárnyán.
A holdkóros
hóbort; ónos
szélben veszély; csúszós ártány.
A szívemben ült a kétely,
önmagamnak ártó métely.
Felettem Én,
szőnyeg szélén,
mint Ego álljon egynémely.
A lelkemben ült a méreg,
hatásától alig élek.
Zsibbad elmém,
rémült estén
kinevet már az a gyermek.
Deák Mária 2018.
érkezett a szelek szárnyán.
A holdkóros
hóbort; ónos
szélben veszély; csúszós ártány.
A szívemben ült a kétely,
önmagamnak ártó métely.
Felettem Én,
szőnyeg szélén,
mint Ego álljon egynémely.
A lelkemben ült a méreg,
hatásától alig élek.
Zsibbad elmém,
rémült estén
kinevet már az a gyermek.
Deák Mária 2018.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése